Műfaj: háborús dráma
Hossz: 121 perc
Ország: USA, Németország
IMDB: 7,2/10 
Hazai bemutató: 2009. február 19.
Rendezte: Bryan Singer
Forgatókönyv: Christopher McQuarrie, Nathan Alexander
Operatőr: Newton Thomas Sigel
Zene: John Ottman
Főbb szereplők: Tom Cruise, Kenneth Branagh, Manfred-Anton Algrang, David Bamber, Tom Wilkinson, Bill Nighy, Matthias Freihof, Eddie Izzard, Terence Stamp

    Adolf Hitler ellen számtalan sikertelen merényletet követtek el. Jelentőségét tekintve mind közül kiemelkedik Stauffenberg ezredes által végrehajtott bombamerénylet, amely ugyan szintén kudarcba fulladt, de általa először kérdőjeleződött meg magas politikai körökben is a hatalmon lévő náci rezsim létjogosultsága.
    A film középpontjában Stauffenberg áll, akit Tom Cruise személyesít meg. Remek színészi teljesítményt láthatunk a vásznon, igazi, kemény német katona képét festi föl, aki megcsömörlik a nácik kegyetlenkedéseitől, és nem a rendszerhez, hanem a hazájához hű – valamint katonatársaihoz, akiknek kimentésén 1943-ban, Afrikában, a 10. német páncélos hadosztálynál is éppen fáradozik, amikor egy rajtaütés alkalmával elveszíti kézfejét és fél szemét. Innen indít a film, és igyekszik tényszerűen bemutatni az elkövetkező eseményeket.    

    Azt kevesen tudják, hogy a Valkűr valójában nem a merénylet fedőneve volt, hanem egy, a Führer esetleges halála esetén életbe lépő terv elnevezése, amely azt a célt hivatott szolgálni, hogy úrrá legyen az utcákon esetlegesen elharapódzó erőszakon (a dokumentumot maga Hitler is látta és szignózta). Ezt a tervet változtatták meg úgy Stauffenbergék, hogy nekik kedvezzen, és a tartalék hadsereg erejét fordíthassák az SS ellen, az SS-t keverve gyanúba a merénylettel. Ha a merénylet sikerrel járt volna, átveszik a hatalmat, és fegyverszüneti tárgyalásokba kezdenek a szövetségesekkel.

    A véletlen - az időjárás képében - azonban közbeszólt. 1944. július 20-án Stauffenberg ezredes és Haeften főhadnagy reggel érkeztek Wolfschanze nevű főhadiszállásra. Stauffenberg sétált be a bombával az épületbe. A terv az volt, hogy a főhadnagy telefonhoz hívja az ezredest, aki elnézést kérve a Führertől távozik az épületből, amely a késleltetett bombától 10-15 perc múlva felrobban. Amivel nem számoltak, hogy a nagy meleg miatt másik, jobban szellőző helyiségben történt a megbeszélés. A bomba ereje azonban kisebb belterű bunkerre volt méretezve. A bomba felrobbant, de a Führer csodával határos módon túlélte a merényletet. Stauffenbergéknek viszont már nem volt megállás, beindították az ellenállás gépezetét. Ugyan sikerült hírzárlatot elrendelni és a tartalék hadsereget mozgósítani, azonban hamarosan mégis elterjedt a hír, hogy a Führer életben van, ami kudarcra ítélte az akciót. Az összeesküvőket még aznap leleplezték, Stauffenberget pedig kivégezték.

    Bryan Singer háborús filmjéhez régi, jól bevált csapatát verbuválta össze, akikkel a Közönséges bűnözők és Az eminens forgatásán is együtt dolgozott. Remek munkát végeztek. Igyekeztek tényszerűen ismertetni az eseményeket, és bár néhol ez a drámai szál rovására ment - Stauffenbergén kívül, akinek magánéleti háttere is csak néhány jelenetben elevenedik meg, szinte nincsen mélyebb karakterábrázolás -, annyira a tények uralják a filmet. Ez azonban nem csökkenti a produkció értékét, igazi háborús filmet kapunk. Csupa remek színészt sikerült megnyerni a produkciónak, akik annyira karizmatikus személyiségek, hogy már azzal, hogy megjelennek a vásznon, képesek életet "lehelni" a néhány tollvonással fölvázolt karakterekbe: Kenneth Branagh, Tom Wilkinson, Bill Nighy, Terence Stamp, stb. Kellett is ez az "erős" szereplőgárda, hogy az idő ne a rengeteg szereplő bemutatásával menjen el, és az alkotás megmaradjon a tények vonalán. Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy Hitlert nem Bruno Ganz személyesítette meg, A bukás - Hitler utolsó napjai óta az övé az egyetlen hiteles Hitler ábrázolás, amit képernyőn láttam.

     A valkűrök az északi mitológiában olyan isteni lények, amelyek a hősi halált halt harcosok lelkét felkísérik a Valhallába, a mennyországba. Talán nem meglepő, hogy Hitler megalomániáját táplálta egy ilyen elnevezésű hadművelet, és jóváhagyását adta rá. Stauffenbergék teljesen átírhatták volna a történelmet. Kár, hogy nem sikerült.

Előzetes (magyar nyelvű):