Ki gondolta volna még 1989-ben, hogy a Jordan Mechner által akkor még Apple II platformra kifejlesztett játék főszereplője egyszer majd egész estés mozifilmet kap?
Hercegünknek két évtizedet kellett "végigkaszabolnia", hogy Hollywood felfigyeljen rá.

Műfaj: fantasy, kaland, játékadaptáció
Hossz:
116 perc
Ország: USA
IMDB: 6,7/10
Hazai bemutató: 2010. május 20.
Rendezte: Mike Newell
Forgatókönyv: Carlo Bernard, Jordan Mechner, Doug Miro, Boaz Yakin
Operatőr: John Seale
Főbb szereplők: Jake Gyllenhaal, Gemma Arterton, Ben Kingsley, Alfred Molina, Reece Ritchie, Toby Kebbell, Richard Coyle, Steve Toussaint  


    1989 óta a Prince of Persia játék számtalan részt megélt, melyeket rendre más és más fejlesztő dobott piacra. Végül az Ubisoftnak sikerült életet lehelnie a herceg porhüvelyébe, és 2003-ban egy rendhagyó trilógiával (The Sands of Time, Warrior Within, The Two Thrones) feltámasztania. 2008-ban egy „újrabootolt” változat is napvilágot látott, s talán ekkor foganhatott meg néhány fejben, hogy megérett a herceg története a mozgóképre.
2008-ban munkához is láttak Hollywood fejesei. Nem bízták a véletlenre a dolgot, felkérték az akkor már forgatókönyvíróként is elismert Jordan Mechnert, hogy segítsen be a saját „gyermekéből” készülő projectbe. Mellé meglehetősen impozáns szerzőtársat találtak, a ’90-es évek akcióklasszikusait (A Büntető, A zöldfülű) jegyző Boaz Yakin személyében. Még két másik forgatókönyvíró is csatlakozott hozzájuk, Carlo Bernard és Doug Miro, akik a hamarosan mozikba kerülő új Cage-filmet, A varázslótanoncot is vászonra vitték. Operatőrnek is igazi „nagyágyú” került a produkcióba, az Esőemberért, Az angol betegért és a Hideghegyért Oscarra jelölt John Seale személyében. A rendezőválasztás azonban meglehetősen rendhagyóra sikerült: a korábban inkább dráma (Fedőneve: Donnie Brasco) és vígjáték (Négy esküvő és egy temetés) kategóriájú filmekben jeleskedő Mike Newell talán legutóbbi kalandfilmje, a Harry Potter és a Tűz Serlege miatt érdemelte ki a bizalmat.
    Igazi szakmai múlttal rendelkező stáb állt tehát össze, minden adott volt, hogy jó film legyen a végeredmény. A színészgárda is kecsegtetőnek tűnt, hiszen Ben Kingsley és Alfred Molina mellett személyesen Donnie Darko, azaz Jake Gyllenhaal bólintott rá a felkérésre, aki korábban a rendezőhöz hasonlóan szintén inkább drámaibb oldaláról mutatkozott be, és akcióhősként ez volt az első szerepe. A hősnő személyében a korábbi filmjeiben (Quantum csendje, Spíler) csak mellékszerepekben feltűnő Gemma Arterton kapott bemutatkozó lehetőséget, akit azóta A titánok harcának Ió-jaként is láthattunk már.
    A forgatás annak rendje és módja szerint lezajlott, a 2009 nyarára beharangozott bemutatót azonban a Walt Disney a legnagyobb értetlenségek közepette egy egész évvel eltolta. Valószínűleg anyagi megfontolások állhattak a háttérben. Lényeg a lényeg, 2010-ben végre elénk kerülhetett a végeredmény!
    Tipikus "legkisebb-királyfi-mesének" indul a történet: a porból, a pórnép közül a perzsa király által hercegi rangra emelt Dastan szófogadatlan, önfejű harcosként szerez dicsőséget a szent város, Alamut elfoglalásakor. Azonban hamarosan kegyvesztett felségárulóként kell menekülnie az elfoglalt palotából, Taminával, a város hercegnőjével az oldalán, és egy különös tőrrel az övében, aminek rendkívüli hatalma van: képes visszaforgatni az idő kerekét. Dastan legfőbb célja, hogy tisztázza magát a felségárulás vádja alól, és mielőbb megtalálja a király valódi gyilkosát. Hamarosan azonban az egész világ sorsa az ő kezében áll vagy bukik.
Nagy vitákat kavart a rajongók körében, hogy a játékot mennyire sikerült átültetni a vászonra. Azzal talán mindenki egyetért, hogy a herceg monitoron futó kalandjait egy az egyben nem lehetett volna a forgatókönyvbe átemelni. A sztori magvát és a koncepcióját megtartották, és számtalan kikacsintás bizonyítja, hogy milyen tisztelettel bántak az alapanyaggal. Ezt tovább erősíti Mechnert jelenléte az alkotók közt. 
    A hangulat és a környezet csillagos ötöst érdemel, teljesen sikerült megragadni A múmiára is jellemző kalandfilm-feelinget. A CGI-vel nekem nem volt semmi bajom, Bruckheimer-produkciótól elvárhatóan magas színvonalú volt (például a tőr aktiválásával lezajló időutazás!), a tömegjelenetek nagyon látványosra sikerültek (lásd: várostrom a film elején!). Az akciójelenetek azonban nagyon közelről fényképezettek voltak, és túl feszesre voltak vágva. Ennek következménye, hogy egy-egy jelenet végére az ember szeme elfárad, csak összefolyó színkavalkádot lát az egészből. Tipikus hollywoodi jelenség, A Bourne-rejtély óta számtalan akciófilm „alapbetegsége”.

    A forgatókönyv, a neves gárda ellenére, több sebből vérzik, különösen a dialógusok sikerültek szájbarágósra: talán azért, hogy a fiatalabb közönség számára is követhető legyen a sztori. Néhány karakter névváltoztatáson esett át: például a hercegből Dastan lett, illetve a játékban Farah néven szereplő hercegnőből Tamina. Ez azonban nem igazán volt zavaró. Annál inkább azok voltak, számomra legalábbis, a hasszasszinok (huhh, de ronda így leírva!), akiknek a felbukkanása még tetszett, de aztán valahogy a jelenlétük súlyát vesztette a történetben.
    A színészek egytől egyig jó választásnak bizonyultak: Nizam szerepére elképzelhetetlen lett volna Ben Kingsley helyett bárki más (bár jót derültem, amikor a weben valaki azt írta, hogy nem értette, mit keresett a filmben a Love Guruból Guru Tugginmypudha-t :-D ), és, az előzetes negatív vélemények ellenére, Jake Gyllenhaal is megállta a helyét hercegként. Nekem még Arterton kisasszonnyal sem volt bajom, kellően pimasz volt, amikor kellett, és ha nem is az a klasszikus szépség, a sivatagba ez pont elment. Molina pedig szenzációsan el volt maszkírozva Amar sejknek, jelenetei üdítő színfoltot hoztak a homoktengerbe.

    A jó színészek és remek stáb ellenére azonban nehezen tudták kihasználni a herceg történetének egyedi momentumait (az időutazó tőr, a struccverseny, stb.), és nagyon sok klisét belepakoltak (lásd: a herceg menekülés közben egy hárem közepén landol – hát nem unalomig elkoptatott jelenet már ez?!). A kalandfilm-feeling sajnos kevésnek bizonyult, hogy a sztorit kellően összefogja, a katarzis során pedig, amikor az időhomok elszabadul, nem igazán éreztem azt, hogy most bizony a világ sorsa forog kockán.
    A film pozitívumai között meg kell említenem a nagyszerű szinkronhangokat: bár Adam Sandler magyar hangja kicsit furán hangzott a herceg szájából, de negyed óra után sikerült megbarátkoznom Csőre Gábor hangjával, a sejket szinkronizáló Gesztesi egyszerűen fantasztikus volt, akárcsak a nemrég elhunyt, Al Pacino és Ben Kingsley magyar hangját adó Végvári Tamás is, akinek ez az utolsó szinkronja volt.

    Kevesen tudják, hogy a Perzsia hercege filmnek van magyar vonatkozása is: egy színészkedéssel is foglalkozó kaszkadőr, Pardányi Domonkos kapott szerepet a produkcióban, ő volt „Duplapengéjű” Halberd, ha jól tudom, akinek az arcát félig maszk borította.
    A Perzsia hercege – Az idő homokja látványos, de habkönnyű kalandfilm lett, és osztom azoknak a véleményét, akik szerint másik rendezővel és forgatókönyvíró csapattal, valamint a Disney stúdió nélkül élvezetesebb alkotás születhetett volna.

Cikk publikálva: globalgame.hu

 Előzetes (magyar nyelvű): 

Szerző: Miner  2010.12.11. 10:59 Szólj hozzá!

Címkék: kritika fantasy kaland kingsley prince of persia játékadaptáció gyllenhaal molina perzsia hercege arterton idő homokja the sands of time

A bejegyzés trackback címe:

http://filmstripper.blog.hu/api/trackback/id/tr422508520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.