Vajon milyen lehet egy "sterilen" objektív világ, és az ember képes lesz-e valaha megtapasztalni hasonlót? Milyen lehet, ha nem az egyéni kis szűrőnkön át látjuk az egész világmindenséget? Nolan új sci-fijének hősei olykor-olykor ugyan elveszítik talpuk alól a valóság talaját, mégis, van mibe belekapaszkodniuk az álmok birodalmában. Néha nekünk, hétköznapi embereknek is szükségünk lenne egy saját "totemre", ami hozzáláncol minket valamihez, ami igaz, és nem csak valódi.

Műfaj: sci-fi
Hossz: 142 perc
Ország: UK, USA
IMDB: 9/10
Hazai bemutató: 2010. július 22.
Forgatókönyvet írta és rendezte: Christopher Nolan
Operatőr: Wally Pfister
Zene: Hans Zimmer
Főbb szereplők: Leonardo DiCaprio, Ellen Page, Ken Watanabe, Marion Cotillard, Joseph Gordon-Levitt, Tom Berenger, Cillian Murphy, Michael Caine, Tom Hardy, Lukas Haas

 

    Engem is magába szippantott az a „hisztéria”, amit a média keltett a film körül. Sebészi pontossággal lett felépítve a film marketingje, le a kalappal! Talán ezért történhetett meg, hogy komoly elvárásokkal ültem be a moziba, s bár csalódást nem okozott, de katarzist sem, így nem értem, miért is lenne az Eredet az év legjobb filmje?
    Félreértés ne essék, az Eredet jó, sőt, nagyon jó film! Bár az ember azt gondolná, hogy a Mátrix vagy a kevésbé ismert Tizenharmadik emelet és még temérdek hasonló témájú film után már mindent elmondtak a „virtuális” világokról, Christopher Nolan mégis bebizonyítja, hogy igenis hozzá lehet nyúlni nagyon eredeti módon is a témához. S bár a Mátrix-párhuzam adott, sőt, ha darabjaira szedjük a forgatókönyvet, az egyes szegmenseket tekintve más filmekkel való párhuzamokat is felfedezhetünk, Nolannek mégis sikerült olyan zsenialitással kerek egésszé gyúrnia egyetlen nagyon egyszerű alapötlet köré a sztorit, mint Tarantino tette anno a Ponyvaregény forgatókönyvével. Azonban ez még kevés a kult-státuszhoz. 

    A 10 évig csiszolgatott forgatókönyv is csak azután vált eladhatóvá, hogy letett az asztalra egy Sötét Lovag kaliberű sikert. Pedig Nolan munkássága meglehetősen kiemelkedő, hiszen a briliáns Mementot a kevésbé elismert Álmatlanság és A tökéletes trükk követte, mégis, az igazi sikert a Batman-széria újragondolása hozta meg. A legújabb Batman mindent elsöprő szakmai és anyagi elismerése pedig a stúdiót győzte meg, hogy engedjék Nolant a saját feje után menni: kapott egy valag pénzt és szabad kezet. Így lett saját filmjének írója, rendezője és producere. A fenegyerek szülői felügyelet nélkül szabadult be Hollywoodnak nevezett játszótér homokozójába!
    A maximalista rendező semmit sem bízott a véletlenre: a színészvilág krémjét szerződtette le, eredeti helyszíneken forgatott, hatalmas, forgatható díszleteket építtetett, és látványos CGI-effekteket alkalmazott. A stúdió a 160 millió dollárra rugó költségek láttán ugyan szívhatta a fogát, de a végeredmény önmagáért beszél. 

    Anno pletyka szintjén lehetett hallani, hogy a Mátrix forgatókönyvét a stúdió túl bonyolultnak találta, és csak a butított verzió kapott zöld utat. Ezért meglepett, hogy az Eredetre minden további nélkül rábólintottak.
    Az Eredet ugyanis egy rendkívül nehéz film, attól függetlenül, hogy azt kántálja a média, hogy "kommersz" így, meg „popcorn sci-fi” úgy. A film in medias res felütése már megadja az „alaphangot”, és a néző agya nagy fordulatszámon pörögve kombinálni kezd, ahogy próbálja összerakni a történetet, de azt veszi észre, hogy a vetítés után kikóvályogva a teremből még mindig agyal, s igyekszik a helyére tolni a mozaikdarabokat.

    A film sztorijáról nem szívesen árulnék el semmit, még a szokásos minimális felvezetőtől is érdemes tartózkodni. Annak ellenére mondom ezt, hogy nekem hiányzott a filmből (ha már korábban a Mátrixxal hozakodtam elő, akkor) egy szellemi vezető Morpheus, aki „megmutatja, milyen mély a nyúl ürege”, azaz bevezet minket ennek a "más világnak" a rejtelmeibe. Persze minimális okítást kapunk a Leonardo DiCaprio által játszott Cobbtól, és később Arthurtól is, de én ezt édeskevésnek éreztem (hol van ez Morpheus szépen kanyarított nagy monológjához, ahol végül frappánsan felmutat egy elemet?!). Ráadásul a felemásra sikerült felütés után úgy éreztem, sok minden magyarázat nélkül maradt. A klasszikus csapatverbuválás és a kezdetben a nézőben csak egyre hatalmasabb kérdőjeleket hagyó tervezési folyamat után azonban valóban beindul az akció, a Terv kivitelezése, ami aztán szállítja a válaszokat, és a film végéig a székbe szögezi a nézőt.

    Az a helyzet, hogy Nolan a kedvenc színészeimet válogatta össze. Már miattuk megnéztem volna a filmet, akármiről szólt volna. DiCaprio-ra már a Gilbert Grapeben felfigyeltem, aztán a sok „nyálas”, színészi alakítást kevésbé kívánó szerep miatt kiesett nálam a pikszisből, míg végül a New York bandáival tért ismét vissza, és azóta ott van a topon. Joseph Gordon-Lewitt-on a Kulcsfigura óta rajta tartom a szemem, szerintem az elkövetkező Heath Ledger lehet belőle. Ellen Page pedig a Cukorfalatban bizonyította nekem először, hogy akár egy egész filmet teljesen egyedül "el tud vinni a hátán". Cillian Murphy egészen jellegzetes, ír vonásaival már több filmben is bizonyított, Michael Caine pedig hát… nos, no comment! Cotillard kisasszonyt annyira, bevallom, nem ismerem, a Piaf már régóta itt van a polcomon megnézetlenül, de még nem volt időm rá.
    Nos, a Sors fintora, hogy ilyen neves szereplőgárdából csak Leó és Cillian tudja megmutatni, mit tudnak, az általuk életre keltett figurákban van annyi érzelmi töltés, ami kidolgozottabb színészi játékot kíván. A többiek sajnos maradnak papírmasé figurák, alárendelve a cselekménynek.

    De a cselekmény kárpótol. Az elmúlt évek hollywoodi filmkínálatától annyira eltérő, szokatlanul bonyolult, többszálas történetszövést kapunk a pénzünkért, hogy az ember szellemileg "elfárad" a film végére.
    Szinkronosan láttam filmet, a szinkronjával, azon kívül, hogy némi következetlenséget érzek azzal kapcsolatban, hogy előszeretettel használják benne végig az „incepció” szót, míg a film eredeti címét „eredetnek” fordították, tulajdonképpen nem volt semmi bajom.
    Összegezve elmondható, hogy Christopher Nolan nagyot alkotott, egy rendkívül jó, összetett és eredeti film született, ami Nolan filmográfiájában a Memento után említhetünk közvetlenül. Az eredeti forgatókönyvtől azonban nem lesz az év legjobb filmje, ízlések és pofonok, nekem személy szerint DiCaprio másik filmje, Scorsese rendezte Viharsziget jobban tetszett.

Cikk publikálva: globalgame.hu

Előzetes (magyar felirattal):