Kapj el, ha tudsz! - egy dörzsölt szélhámos kalandjai, melegen tálalva

Műfaj: életrajzi dráma, vígjáték
Hossz: 102 perc
Ország: Franciaország, USA
IMDB: 6,7/10
Hazai bemutató: 2010. július 8.
Írta és rendezte: John Requa, Glenn Ficarra
Operatőr: Xavier Pérez Grobet
Zene: Nick Urata
Főbb szereplők: Jim Carrey, Ewan McGregor, Leslie Mann, Rodrigo Santoro, Ted Alderman, Nicholas Alexander, Michael Beasley, Marylouise Burke

    Nem véletlenül említettem a bevezetőben a Kapj el, ha tudsz! című filmet. Míg Spielberg nagyszerű filmje Frank W. Abagnale történetét tárja elénk, az I love you Phillip Morrisban egy hasonlóan dörzsölt és hírhedt amerikai szélhámost ismerhetünk meg. A film címével ellentétben nem Phillip Morris áll a történet középpontjában, hanem egy Steven Jay Russell nevű csaló, aki valódi hús-vér ember, és aki éppen jelenleg is 140 éves börtönbüntetését tölti valahol Amerikában extrém biztonsági körülmények között, amiben benne foglaltatik, hogy hetente kétszer más cellába költöztetik, és naponta csak két órára engedik ki a négy fal közül. Hogy ki ez a veszélyes bűnöző és mivel érdemelte ki az állam részéről ezt a kitüntető figyelmet, ennek történetét ismerhetjük meg a filmből.
    Jim Carrey játssza Russellt, a maga őrült zsenialitásával, szerepében ismét 120%-on pörögve. Azonban most kevesebb a grimasz, bizonyítandó, hogy a Tapló télapó forgatókönyvét is jegyző Requa-Ficarra író-rendező páros a forgatás során szorosan fogta Carrey pórázát. Minden más tekintetben azonban szabad utat engedtek neki, és néha azért levették róla a nyakörvet.

    A film alapvetően három részre tagolódik. Ezek közül kétségkívül a legérdekesebb és a legszórakoztatóbb az életrajzi elemekből táplálkozó vonulat. Russell igazi dörzsölt csaló! Mindenféle előképzettség nélkül ügyvédnek adja ki magát, és kihozza volt cellatársát a sittről, sőt, pert is nyer a bíróságon. Később egy nagy multinacionális vállalat elismert és megbecsült pénzügyi igazgatója lesz. S annak ellenére, hogy több mint 800.000 dollárt sikkaszt el, lebukása után beosztottjai továbbra is méltatják, hogy soha nem volt ilyen jó "szakembere" a cégnek. Börtönbe kerülése után pedig szenzációsabbnál szenzációsabb szökési kísérletei bizonyítják talpraesettségét és rendkívüli alkalmazkodó-, és improvizációs képességeit.
    A film másik nagyobb szegmense tulajdonképpen a film eleje, amelyben főszereplőnk motivációit ismerhetjük meg. Steven Russell itt még szürke átlagember: rendőrként dolgozik, otthon szerető és mélyen vallásos felesége és tündéri kislánya várja, hétvégenként pedig a közösség megbecsült tagjaként a helyi vallási gyülekezet összejövetelein orgonál. Azonban mindez csupán a felszín, mert Russellnek van egy titka, amelyet mindenki, még talán saját maga elől is rejteget, és ami egy autóbaleset után elementáris erővel tör elő belőle: a saját neméhez vonzódik.

    Egyszóval Steven Russell meleg, nincs mit szépíteni. Ráébred, hogy vonzalmát nem rejtegetnie, hanem megélnie kellene. Így Russell – életében nem először és nem is utoljára – hátat fordít a múltjának, elhagyja családját, és beleveti magát a melegek látszólag csillogó világába. Azonban rá kell döbbennie, hogy melegnek lenni rendkívül költséges "mulatság". Apróbb stiklikbe keveredik, de hamarosan lebukik, és börtönbe kerül.
    A film harmadik nagyobb szegmense a börtönben játszódik. Itt ismerkedik meg élete nagy szerelmével, Phillip Morrisszal. A filmnek ebben a szakaszában hangsúlyosabbak a meleg jelenetek, de ezt is igyekeznek humorral feloldani.
    Itt fontos leszögeznem, hogy az I love you Phillip Morris nem melegfilm. Nem melegeknek szóló film, nem két férfi egymás nyalását-falását mutatja másfél órában. Bár alapvetően nem akar több lenni egy hagyományos romantikus vígjátéknál, ahol a szélhámosba beleszerető lány történetesen férfi, mégis több annál. Több műfajt is kever: a hagyományos Jim Carrey-s ökörködés és a rengeteg életrajzi elem mellett kapunk a mozi levegőjét pillanatra megfagyasztó drámát, sőt, a thrillereken sokat edzett nézőt is meglepő frappáns csattanót is. A film homoszexuális vonzata pedig elsősorban az, hogy a homoszexualitást teljesen elfogadott, hétköznapi dologként mutatja be, épp ezért homofóboknak nem feltétlenül ajánlanám a megtekintését.

    A weben a filmhez írt kritikákat böngészve meglepve tapasztaltam, hogy a Phillip Morrist játszó Ewan McGregort mennyire lehúzták. Pedig McGregor remek ellenpólusa Carrey-nek. Míg Carrey karaktere valójában nélkülözi a feminim vonásokat, McGregor egész tárháza azoknak – apró kis gesztusokkal árnyalja karakterét: egy-egy fej- vagy kézmozdulat, a hanglejtésének íve, a nevetése, egy-egy pillantása többet mond, mintha illegetné-billegetné magát vagy kényesen affektálna (amire a melegekkel kapcsolatos sztereotípiáinkból számítanánk). Figurájának dilemmája heteróként számunka is ismerős lehet: megcsalatva érzi magát, hisz hogyan várhat őszinte érzéseket egy olyan embertől, aki még saját magával szemben is képtelen az őszinteségre?
    Rossz szóviccel élve a film megtekintését melegen ajánlom mindenkinek (homofóbokat kivéve!): melegeknek, ha akarnak egy jót derülni saját magukon, és heterók közül azoknak, akik vannak annyira liberális érzelműek, hogy a homoszexuális szálon fölül tudnak emelkedni. Ha sikerül, garantáltan jól fognak szórakozni.

    A film amerikai bemutatóját, annak ellenére, hogy 2008 decemberében már forgott az előzetese pár moziban, és tavaly több országban, köztük Nagy Britanniában is bemutatták, meghatározatlan időre ismét eltolták. Budapesten is csak két moziban tekinthető meg. Ezt nem egészen értem, mert a meleg-száltól eltekintve szerintem a film abszolút multiplex-érett (és ha a transzvesztitákról szóló Madárfészek és a Priscilla - A sivatag királynőjének kalandjai sikereit vesszük alapul, pénzügyi szempontból is versenyképes lehet). Talán az a magyarázat, hogy kis stúdió készítette a filmet, kevés kópiával, de persze lehet az is, hogy a mozik még mindig tartanak a meleg témától. De ez már egyrészt kereskedelmi, másrészt társadalompolitika. S a többi néma csend…

Cikk publikálva: globalgame.hu

Előzetes (eredeti nyelvű):