Színes magyar "szélhámosfilm"
103 perc, 2008
Rendezte: Goda Krisztina
Forgatókönyv: Goda Krisztina, Divinyi Réka
Operatőr: Babos Tamás, Gulyás Buda
Zene: Madarász Gábor

Szereplők:
Nagy Ervin, Hámori Gabriella, Trill Zsolt, Kulka János, Csányi Sándor, László Zsolt, Makranczy Zalán

  Gábor (Nagy Ervin) és Tibi (Trill Zsolt) szélhámosok. Gábor sármjával és rendkívüli alkalmazkodó képességével - amellyel képes a legkényelmetlenebb helyzeteket is a saját javára fordítani - veszi le lábukról a gazdag és csúnyácska nőket, Tibi pedig lelkesen dolgozik Gábor keze alá. Összeszokott és precíz duót alkotnak, céljuk, volt "intézetis" gyerekek lévén, nem is olyan egetrengető: egy szép ház valahol vidéken. Általában 2-300.000 forintot költenek egy-egy akcióra, amivel 2-3 milliót kaszálnak. Nem is olyan rossz!

  Azonban Gábor igazi nagyvadra veti ki hálóját Hanna (Hámori Gabriella) személyében. A lány szép, vonzó, gazdagnak tűnik és megközelíthetetlen. Gábor kezdeti próbálkozásai rendre csúfos kudarccal végződnek, míg rá nem talál Hanna gyenge pontjára. Ettől kezdve felgyorsulnak az események, Gábor egyre sűrűbb hálót sző Hanna köré, azonban lassan saját maga kezd belegabalyodni. Improvizáció improvizációt követ, és Gábor kezd elveszni a szerepei közt, ráadásul egyre vonzóbbá válik számára Hanna.

  Tudom, elsőre romantikus sablonok tárházának hangzik Goda Krisztina harmadik nagyjátékfilmjének sztorija, de súlyosan téved, aki ebből messzemenő következtetéseket von le. A film nem csak romantikus elemekből építkezik, megtalálhatóak a drámai, vígjátéki, sőt, a thriller elemek is benne.

  A film kezdő jelenete: két fiatalember takarítóként dolgozva egy hideg és csillogó irodaházban az irodai alkalmazottak megdöbbentően pontos profiljait állítja föl a kidobott hulladékokat böngészve. Remek indítás, az ember csak kapkodja a fejét a tárgyakból levont következtetéseket hallgatva. Zseniális! Ezt követi a megkopasztási módszerük pontos taglalása - és ez bukik el későbbiekben Hannával kapcsolatosan. De a szélhámosok élete már csak ilyen, örök improvizáció! Mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért, hangzik el Gábor szájából, és ő ebben a legjobb. Gábor emberismeretére hagyatkozik, a legapróbb metakommunikációs jelekből (gesztusok, mimika, stb.) képes olvasni, és az így nyert információkat a maga hasznára fordítani. Hogy a lány érdeklődését felkeltse, egyre messzebb és messzebb kell merészkednie, míg végül már ő maga sem tudja, melyik pusztán szerep és melyik a valódi énje. A film lezárása pedig tényleg jól sikerült (magyar viszonylatban pláne!), a kiszámíthatatlan befejezés jelentősen emeli a produkció fényét (bár, abban egyetértek néhány kritikussal, hogy az időzítéssel van némi probléma).

  Nagy Ervin, külsőségeket tekintve - meggyőződésem -, a következő Kautzky Armand. Hollywood-i sztárokat lepipáló precizitással játssza szerepét. Mégis, a legjobb alakítás Kulkáé, aki olyan szenvedéllyel és átéléssel hozza  Dr. Marton szerepét, hogy egyetlen pillantása kifejezőbb, mint ifjú kollégái teljes színészi tárháza. Trill Zsolt is brillírozik Tibi szerepében, magával ragadó a figura humora és lelkesedése - remekül mulattam a beszólásain. Hámori „Terézanyu” Gabriella nekem kicsit hideg és távoli volt, de talán szerepéből adódóan – mint egy hideg, fehér porcelán balett táncos figura a nagyi vitrinében. Csányi viszont szintén remekel: végre sikerült kimozdulnia a selyemarcú nőcsábász karakteréből, és egy kicsit „földhözragadtabb” figurát hoznia, megmenekülve a "beskatulyázás"  veszélyétől.
  Goda olyan embereket (forgatókönyvíró, operatőr, zeneszerző) válogatott maga köré, akikkel már korábbi filmjeiben, a Szabadság, szerelemben és a Csak szex és más semmiben összeszoktak.

  A kritikusok a filmmel kapcsolatban először fanyalogtak (túl stilizált, „iskolaszagú” forgatókönyv, kiszámítottan adagolt humor, stb. - de kérdem én, ha ez az "alap", akkor mi a fenéért nem készültek eddig ilyen színvonalú filmek?!), bár aztán ők is elismerték, hogy az utóbbi évek legjobban sikerült magyar filmjével állunk szemben. Akár "iskolaszagú", akár nem, én úgy érzem, fölveszi a versenyt a mai Hollywood-i kínálattal, ugyanakkor föllelhető benne az a sajátos magyar íz is, ami csak ránk jellemző. A közönség reagálása pedig önmagáért beszél: közönségtalálkozók a nagyobb városokban, fanklubok, stb. Valuska László kritikájának egyik részletével azért egyetértek: "az egyik legtökösebb mosdójelenet, ahogy Nagy Ervin odakúrja Makranczy Zalán fejét a tükörhöz, az nagyon rendben van. Köszönjük a jelenet minden közreműködőjének." :-D

  Úgy érzem, már régen rászolgáltunk mi, honi filmbarátok, hogy elvont művészfilmek mellett végre tényleg "normális", kommerszebb filmek is készüljenek Magyarországon, amelyeknek elsődleges céljuk a szórakoztatás. Szerencsére, akad még jó példa, nem is kell messzire mennünk, itt a Valami Amerika 2., ami, véleményem szerint, sokkal jobban sikerült az első részénél. Remélem, Goda Krisztina nem fog Antal Nimródhoz hasonlóan fölpakolni, és kimenni Hollywoodba, hanem itthon marad, hogy a Kaméleonhoz hasonló alkotásokkal örvendeztessen meg minket.

 

Díjak
40. Magyar Filmszemle (2009) - FILM.HU-díj: Goda Krisztina

Hivatalos weboldal

IMDB

Előzetes: