Műfaj: dráma
Hossz: 101 perc
Ország: Németország
IMDB: 7,5/10
Hazai bemutató: 2008. október 2.
Rendezte: Dennis Gansel
Forgatókönyv: Dennis Gansel, Todd Strasser, Peter Thorwarth
Operatőr: Torsten Breuer
Zene: Heiko Maile
Főbb szereplők: Jürgen Vogel, Frederick Lau, Max Riemelt, Jennifer Ulrich, Christiane Paul
 

Jelölések:
Európai Filmakadémia (2008) - Legjobb férfi alakítás jelölés: Jürgen Vogel
Sundance Filmfesztivál (2008) - Zsűri Nagydíja jelölés: Dennis Gansel

Rainer Wenger (Jürgen Vogel) egy német középiskola tanára. Karizmatikus egyéniség, inkább hasonlít diákjaihoz, mint tanártársaihoz: rockzenét hallgat, Ramones pólóban jár és tegeződik diákjaival. Az iskola vízilabda szakosztályának edzője, emellett politikaelméletet oktat. Tanítási módszere is sajátos: párbeszédre törekszik a tanulókkal, hogy ezzel gondolkodásra késztesse őket.
 A projecthét keretében az autokrácia (egyeduralom) tárgykörét kell feldolgoznia. Akaratlanul is a Harmadik Birodalom kerül szóba, mire diákjai kelletlen reagálása („Nem fordulhat elő hasonló. Egyszerűen túl sokat tudunk.”) kapcsán egészen elképesztő ötlet körvonalazódik a fejében. Különös kísérletbe kezd: a hét hátralévő napjaiban átalakítja az osztály társadalmi rendszerét, és egyeduralmat vezet be. Sajátos ideológiát teremt a gyerekeknek, magát vezérré kiáltja ki, akinek mindenben engedelmeskedni kényszerülnek. Kitalálnak egy szimbólumot, egy jelvényt, ami az összetartozást, "Az egységben az erő!" szellemét erősíti, és egyenruhát vezetnek be a szociális egyenlőség megteremtése érdekében.

A diákok belemennek a dologba. Ami azonban kezdetben jó heccnek tűnik, egyre inkább elhatalmasodik rajtuk: a szibólum és az egyenruha kezd mind többet jelenteni számukra. A hullám – így nevezik el a csoportot – tagjai egyre inkább kivetkőznek önmagukból: magasabbrendűnek kezdik érezni magukat mindenki másnál, erőszakosabbá válnak, míg végül A hullám kiszabadul az iskola falai közül, és végighömpölyög a városon - tagjai a Harcosok klubja Káosz Brigádjának „űrmajmaihoz” hasonlóan végigrandalírozzák az utcákat, erőszakos és vandál tetteket hajtva végre. Vajon mi történik, mire véget ér a projecthét? Vajon az önmagából is kifordult Wenger "úr" meg tudja-e állítani a lavinát, amit elindított? Még fontosabb kérdés: vajon valóban meg akarja-e állítani?

Dennis Gansel a Napola – A Führer elit csapata című filmje kapcsán nem először boncolgat hasonló témát. De míg korábbi filmjével a második világháború náci szellemiségű milliőjét festette vászonra, addig most aktuálpolitizál. Soha jobbkor! A világ számos pontján az emberek elégedetlensége, a politikai hatalmon lévőkkel szembeni mély csalódottsága és az ebből táplálkozó düh akaratlanul is kedvez a nacionalista, szélsőjobbos eszmék térnyerésének (nem is kell olyan messzire mennünk: rémisztő párhuzam figyelhető meg A hullám és a Magyar Gárda között). Gansel filmjében meglepő intelligenciával mutatja be ennek veszélyét, hogy hová sodorhatja még egy ártalmatlannak induló játék is az emberi pszichét.

Nagyon jó forgatókönyvet sikerült összehozniuk az íróknak: izgalmas, intelligens párbeszédek, feszültségteremtő helyzetek jellemzik a jeleneteket, fittyet hányva a Hollywood-i betűvetőknek! Mindezt kiegészíti a remek színészi játék: Jürgen Vogel brillírozik szerepében, Max Riemelt pedig ugyanolyan remek a pályája elején járó, befolyásolható vízilabdázó tanoncként, mint a Napolában ökölvívó újoncként. Az operatőri munka is kiváló: különösen a vízilabdás és víz alatti jelenetek sikerültek jól, de az egész filmre jellemző a szép, korrekt fényképezés.

A film Todd Strasser azonos című regénye alapján készült. Sajátossága a könyvnek, hogy megtörtént eseményeket dolgoz fel. Az eredeti történet helyszíne, meglepő módon, még csak nem is Németország. 1967-ben egy kaliforniai városban, Palo Altoban egy Ron Jones nevű történelemtanár érdekes pszichológiai kísérletet végzett: diákjai értetlenségére, hogy a német emberek hogy-hogy nem léptek föl a nácik ellen Németországban, a Hitlerjugend mintájára mozgalmat indított, jelszavakkal, jelvényekkel, egyezményes karmozdulatokkal. A fiatalok megdöbbentő gyorsasággal "szippantották" magukba a Jones által elindított autokratikus társadalmi berendezkedést. Egy 16 oldalas tanulmányt írt tapasztalatairól The Third Wave címmel, amelyet évekkel később Todd Strasser feldolgozott. Strasser könyve azóta az ajánlott irodalmak között található az Amerikai Egyesült Államok, Izrael és Németország iskoláiban. Hazánkban is bekerülhetne az ajánlottak közé, az 1984 és A legyek ura mellé.
  Fontos, hogy úgy tekintsünk előre a jövőbe, hogy ne kövessük el újra a múlt hibáit; lehetünk akármilyen felvilágosultak, emberi természetünkből fakadóan az autokrácia rémképe örökké Damoklész kardjaként kísért majd fölöttünk

Előzetes (magyar felirattal):