Színes, feliratos amerikai akciófilm
107 perc, 2009
Rendezte: Justin Lin
Forgatókönyv: Gary Scott Thompson, Chris Morgan
Operatőr: Amir M. Mokri
Zene: Brian Tyler

Szereplők:
Vin Diesel, Paul Walker, Michelle Rodriguez, Jordana Brewster, Laz Alonso, Gal Gadot, John Ortiz, Sung Kang

   Engem is elkapott a láz (és itt nem a sertés influenzára gondolok), ami valószínűleg az egész Egyesült Államokat magával ragadta, és elképesztő filmes nyitányt produkált a mozipénztáraknál. Talán ehhez a Death Race című film is hozzájárult (az én esetemben legalábbis egészen biztosan), a CGI-mentes, adrenalintermelő, hajmeresztő, kaszkadőrcsontokat ropogtató autós karamboljaival. Valami hasonló őrült akcióorgiát vártam a Halálos iramtól is, megspékelve egy kis CGI-vel és még több látványos autós üldözéssel. Még a Halálos irambant, a széria első részét is újra megnéztem – egyrészről hogy képben legyek, másrészről vágyva valami agykikapcsolós, pörgős, csihi-puhi akciófilmre.

  Az első rész újranézése kapcsán aztán újra szembesülnöm kellett azokkal a hibákkal, amelyek anno egy picit elvették a szám ízét a szériától: a nem túl eredeti történet (még most is a Holtpont koppintását látom benne, csak autókkal), ami újranézve már-már unalmas, a kopott, meglepően rossz CGI (gondolok itt elsősorban a sebesség érzékeltetésére a gyorsasági versenynél), és a viszonylag kevés akció. Persze a negatívumok mellett meg kell említeni Rob Cohen-féle film pozitívumait is: az a kevés akció azért a helyén volt, a kamion rablásos jelenetek ott voltak a topon, nem beszélve a Dodge Charger megreptetéséről a film végén (igazi, adrenalinpumpáló katarzis!), ami nagyon szépen kivitelezett kaszkadőr mutatvány, a szalagra vitelét pedig tanítani kellene. A Halálosabb iramban – a széria 2. darabja – számomra végtelenül nagy csalódást jelentett. Valahogy nem lep meg, hogy Vin Diesel nem kért belőle, és nem csodálom, hogy utána Paul Walker a fejét verte a falba, amiért visszasüllyedni kényszerült a másodvonalbeli szerepekbe. A Tokiói hajszát már meg sem néztem.

  Vin Dieselt nagyon kedvelem (ki nem?). Anno Pitch Black-es Riddickként gyalogolt be a látókörömbe, és irtotta az ellent más galaxisokban, olyan "cool"-osan, hogy nem lehetett nem szeretni érte. Azóta már kísérletezett más szerepkörrel is, de Dieselnek a mai napig a machó-s imázs áll a legjobban, és nem is szabad kárhoztatni érte, amiért visszatért hozzá. Ezért örültem annak, amikor bejelentették, hogy újra összeáll az első rész gárdája, és már vártam a filmet, feledve az előző részek minden hibáját. 

  Rögtön a film eleje ütős – már-már ismerős – kamionos rablással (mi mással?) kezdődik. Remek iramot diktálnak - megnyugodva dőltem hátra, hogy ha rögtön az elején 5-ösbe kapcsolunk, akkor nem lesz itt semmi baj. A nyitójelenetet egyébként maga Diesel rendezte, föladva ezzel a labdát Justin Linnek, a film eredeti rendezőjének. Sajnos, azonban a labda túl magas volt, és az előző rész, a Tokiói hajsza rendezőjének nem sikerül lecsapnia. Walker üldözéses jelenetét még élveztem (végigrohannak utcákon, házakon, tetőkön, üvegtáblákon, embereken), akaratlanul is Joe Carnahan Narkó című filmje jutott eszembe (ha valaki igazán kemény akciófilmet akar látni, annak csak ajánlani tudom!), bár az abban látható üldözéses jelenetet (rögtön a film elején egy narkós dílert üldöznek benne), azt hiszem, soha egy filmben sem fogják tudni überelni.

  A városi gyorsulási versenynél szinte tűkön ültem, képzeletem vetítővásznán a Need For Speed  játék jobb autós jelenetei (a kopók felvillanó kék villogói, fület bántóan harsogó szirénái, a Bad Boys II. látványos autós üldözését lepipáló hatalmas CGI-orgia képei) elevenedtek meg, de nagyot kellett csalódnom, ráadásul innentől kezdve egészen a végéig "leült" a film. A földalatti jelenetek ismét az első rész CGI-s hibáit juttatták eszembe, nem beszélve a túl sok "közeliről" (alig látható külső kameraállás néhány snittben, végig a kocsibelsőt és a szereplőket mutatják – mi az, ennyire elvitte a pénzt a nyitójelenet?!), a kapkodó vágásról, a film lezárása pedig harmatgyenge – hát hol a Dodge szárnyrakapásához hasonló mesteri katarzis?!

  Nos, Justin Lin nem Rob Cohen, annyi szent! Ne várjunk csodát! De hogy még az első rész koppintott forgatókönyvét sem sikerült felülmúlni, az már végtelenül szomorú... A karakterek is meglepően hiteltelenek lettek, és nem a színészek teljesítménye miatt: a Lettyt alakító Michelle Rodriguez alig kap szerepet, ráadásul a karaktere jellemétől teljesen eltérő szituációba sodródik (amelyről aztán csak beszélnek, tehát Lettyt nem látjuk ebben az élethelyzetben - szerintem, nem véletlenül!), amibe, szerelem ide vagy oda, szerintem önmagától nem kerülne. A Diesel által alakított Dom-ból pedig egy meglepően jellegtelen, két dimenzióssá silányult, drámaiatlan szenvedést produkáló fickót sikerült gyúrniuk. Miért kell megpróbálni drámát lopni egy olyan koncepcióba, amely eredetileg mentes minden drámaiságtól?!

  A láz, amit a film megnézésével kapcsolatban kezdetben éreztem, a film megtekintése közben nyomtalanul tovatűnt. Sajnos, újra egy Hollywood-i bukta született, aminél még bizony a Death Race trash movie  - aminek szintén nincs története, csak a Halálos irammal ellentétben nem is filóznak rajta, hogy legyen - is jobban sikerült. Legalábbis az én szememben. De még nem adom fel, főleg, hogy Hollywood-i pletykák szerint a The Wheelman című játékból hamarosan film is készül, ki mással, mint a játék sztárjával, Vin Diesellel... hmmm, s ha még a rendezői széket is megkapná...

Hivatalos weboldal

IMDB

Előzetes (magyar feliratos):