Sean Penn már bizonyította, hogy nemcsak kitűnő színész, de a kamera másik oldalán, rendezőként is megállja a helyét. Ráadásul nem ez az első filmje, aminek a forgatókönyvét is maga írja: a Menekülés az éjszakába és az Indián vér elkészítése során már kézbe vette a pennát. Legutóbbi filmje kapcsán azonban nem könnyű "alapanyaghoz" nyúlt, Jon Krakauer azonos című életrajzi regényének feldolgozásába fogott bele, amely Christopher McCandless nem mindennapi történetét mutatja be. Krakauer kiváló amerikai író és hegymászó, mellesleg maga is igazi kalandvágyó ember, aki többek közt megmászta a Mount Everestet is. Talán nem is csoda, hogy érdekesnek találta és felkarolta a McCandless-sztorit. Penn a forgatókönyv írása során sok segítséget kapott magától Krakauertől is.

 

 

    A film megtörtént eseményeket dolgoz fel. Egy frissen diplomázott, gazdag családi háttérrel rendelkező fiatalember, aki fényes pálya előtt áll, meglepő dologra szánja el magát: minden spórolt pénzét egy alapítványnak adja, hitelkártyáit kettévágja, a tárcájában lévő készpénzét elégeti, és abban a ruhában, amiben van, nekivág a nagyvilágnak. Célja legkedvesebb könyveiben olvasott és idealizált igazi, korlátlan szabadság megtapasztalása, amelyet - úgy gondolja - csak az utolsó vadregényes tájak egyikén, Alaszkában tud elérni.

 

 

 

    McCandless útja során átélt kalandjait álmodta vászonra Penn olyan lehengerlő természeti képek halmozásával, amelyek igazán a székbe szögezik a nézőt. A mesebeli szépségű tájak mellett még színesebbek azok az emberek, akikkel főszereplőnk útja során összefut. Olyan melegséggel mutatja be Penn őket, amilyet valószínűleg McCandless is érzett velük kapcsolatban: mindegyikük segítőkész, hétköznapiságában is különleges ember, akik, ha nem is értik meg a saját véleményük szerint is minden bizonnyal eszement, de bátor fiút, minden eszközzel támogatják álmai elérésében, hiszen tetteivel valami olyat képvisel, amire lelkük mélyén maguk is vágynak. A hippi-korszak elevenedik meg a filmben, nem túl mélységekbe menően, de "igazan" mutatva be a mára már letűnt korszak ittragadt „kószáit”.

 

 

     Két idősíkon fut a történet egyszerre: láthatjuk McCandless megérkezését és mindennapjait Alaszkában, valamint az utat, amelyen eljutott oda. Érdekes kontrasztot teremt ez a kettősség a filmben, miközben mindkét idősík ráérősen vezet a drámai végkifejletig, főhősünk végső következtetéséhez az élet értelméről.
      A szereplők rendkívüli meggyőző erővel játszanak, különösen Emile Hirsch, aki a Szüzet szüntess című filmje kapcsán még nem árult el olyan lehengerlő drámai mélységeket, mint amilyenekbe az Út a vadonba során merült. Nekem különösen Catherine Keener játéka tetszett, a gyermekét „elvesztett” hippi szerepkörében. Említést érdemel még Hal Holbrook, akit a legjobb férfi mellékszereplő Oscarjára jelöltek, vagy épp Kristen Stewart, korábban a Pánikszoba kis Sarah-ja (mostanában már az Alkonyat sztárja), aki mellesleg - itt most bebizonyítja - kitűnően énekel.

 

 

 

 

    A film operatőre az az Eric Gautier, akit annak idején a Che Guevara: A motoros naplója című filmért már BAFTA-díjra jelöltek. A különlegesen szép természeti képek fotózásáért szerintem most is kijárt volna neki legalább egy Golden Globe díj-jelölés (helyette a vágó Jay Cassidy-t jelölték Oscarra, amit végül nem kapott meg).
A film zenéjét Eddie Wedder jegyzi, a Pearl Jam frontembere. Wedder első szólóalbuma ennek a filmnek a soundtrack-je, és a filmben is elhangzó Guaranteed c. számáért meg is kapta a Golden Globe-díjat.
    A fórumokat olvasgatva nagyon érdekesnek találtam egy fórumozó (Balivet6, port.hu) párhuzamát, amit Christopher McCandless és Timothy Treadwell, vagy ahogy néhányan jobban ismerik, Grizzly Man, között vont. Treadwell szintén Alaszkában élt, 13 éven keresztül tanulmányozta a grizzly-medvéket, fegyvertelenül járt-kelt közöttük, ő jutott a legközelebb ezekhez a veszélyes fenevadakhoz. Jellemében, látásmódjában hasonló felfogású ember lehetett, mint filmünk főhőse.

 

 

 

     Nem könnyű film az Út a vadonba, de, úgy gondolom, mindenki számára maradandó élményt nyújt. Ezt a filmet is lehet természetesen didaktikussága miatt utálni vagy magvas gondolatai és szép képei miatt szeretni. Mindenkinek a maga tisztje eldönteni, de ehhez látni kell! Utána azonban ne csodálkozzunk, ha ellenállhatatlan vágyat érzünk majd, hogy a szekrény mélyéről "előguberáljuk" a hátizsákunkat, és csak úgy nekivágjunk a nagyvilágnak. Kalandra fel!


Előzetes (eredeti nyelven):